A visszafutásgátló visszamenet-gátló mechanizmusa az egyirányú reteszelés elvén működik: lehetővé teszi, hogy a hajtásrendszer csak egy előre beállított irányba forogjon, és automatikusan reteszelődik, ha hátrafelé forog. Az elterjedt visszafutásgátló típusok működési elvei (mint például a szár/ék típusú és görgős típusú) a következők:
Szerkezeti alkatrészek: Ezek elsősorban a külső gyűrűt (a sebességváltó kimenő tengelyéhez vagy a berendezés meghajtott alkatrészéhez kapcsolva), a belső gyűrűt (a motorhoz vagy a meghajtó alkatrészhez csatlakoztatva), a szárakat vagy ékeket (egyenletesen elosztva a belső és a külső gyűrűk közötti ék alakú térben) és a rugókat (amelyek megnyomják a hengereket, hogy fenntartsák a kapcsolatot mindkét ággal).
Normál működés (előre forgás): Amikor a rendszer az előre beállított irányba forog, a belső gyűrű hajtja a szárakat, hogy vele együtt forogjanak. Mivel a belső és a külső fajok közötti relatív mozgás a szárakat „lekapcsolt” állapotba hozza (hézagot hozva létre a szárak és a fajok között), a szárak szabadon csúsznak a belső fajjal; a visszafutásgátló nem kapcsol be, így nem zavarja a berendezés normál működését.
Fordított forgás (hajlam a hátrahajtásra): Amikor a berendezés hajlamos megfordítani az irányt, megváltozik a belső és a külső kerék közötti relatív mozgás. Ezen a ponton a rugóerő és a súrlódás hatására a szárak "beékelődnek" a belső és a külső futópálya közötti térbe – a futószalagok ellentétes forgása miatt a szárak szorosabbra ékelődnek, merev zárat hozva létre, amely megakadályozza a relatív hátrafordulást, és ezáltal megakadályozza a berendezés hátramenetét.
