A membráncsatlakozások osztályozhatók olyan tényezők alapján, mint az anyag és a membránok száma.
A membránok száma alapján egymembrános és duplamembrános típusokba sorolhatók; a köztük lévő különbség abban rejlik, hogy mennyire képesek alkalmazkodni az eltérések különböző formáihoz.
Anyagok tekintetében a tengelykapcsoló teste jellemzően acélból (pl. S45C) vagy alumíniumötvözetből készül.
A szerkezeti kialakítást tekintve az opciók közé tartoznak a közbenső tengellyel rendelkező típusok; a közbenső tengely kialakítása lehetővé teszi a beszerelést és eltávolítást a csatlakoztatott gépek mozgatása nélkül. A lépcsős membrános tengelykapcsolók kiváló eltolódás-kompenzációs képességeket kínálnak – akár kétszeres szögeltérést biztosítanak a fogaskerekes tengelykapcsolóknál, miközben kis reakcióerőt fejtenek ki a sugárirányú elmozdulás során. Rendkívül rugalmasak és elviselnek bizonyos fokú excentricitást, szögeltérést és axiális eltérést. Ezenkívül alkalmasak magas hőmérsékletű környezetekben (-80 foktól +300 fokig) és zord üzemi körülmények között is, így biztosítják a biztonságos teljesítményt ütések és vibrációk közepette is.
Ami a csatlakozási módokat illeti, a tengely-tengelykapcsoló interfész jellemzően vagy reteszhornyos csatlakozást, vagy kulcs nélküli kialakítást alkalmaz (például szorító- vagy feszítőhüvelyes típusok).
A telepítési konfigurációtól függően a membráncsatlakozók egytárcsás, kéttárcsás és távtartógyűrűs konfigurációkban állnak rendelkezésre.
